nem katolikus keresztelés és nevelés: →büntetendő cselekmény a vallás és az Egyház egysége ellen. - Akkor valósul meg, ha kat. szülők gyermeküket nem katolikus vallásban való keresztelésre v. nevelésre átadják (1366.k.). Csak szülők v. szülőket helyettesítő személyek követhetik el. A nem kat. nevelésre való átadás nem azt jelenti, hogy nem kat. szellemű intézetben nevelteti valaki a gyermekét (ez nem büntetendő), hanem hogy nem kat-sá, hanem más világnézetűvé tételét önként akarják. Ez pedig az illető saját hitére nézve is kétségeket ébreszt (vö. CIC 1917:2319.k. 2.§). - Egyes szerzők szerint a kánonjogban jelzett büntetés csak a tisztán kat. házasságokra vonatkoztatható, hiszen vegyes házasságban a kat. félnek a gyermek kat. nevelése érdekében csak „erejéhez képest” kell mindent megtennie. Ez az érvelés azonban nem látszik meggyőzőnek. Úgy tűnik ui., hogy ha vegyes házasságban a kat. fél a nevelés dolgában azért enged, mert különben felbomlana az együttélés, súlyos félelem hatására cselekszik. Ilyen helyzetben azonban - a kat. nevelés erkölcsi kötelezettségének kérdésétől eltekintve - a félelem amúgy is enyhítő (de nem mentő) körülmény (1324.k. 1.§ 5), még akkor is, ha valaki tisztán kat. házasságban v. házasságon kívül él. Ha pedig a kat. kereszteltetés és nevelés valakinek - noha minden tőle telhetőt megtesz - nem áll módjában, részéről nem lehet szó büntetendő cselekményről, mert hiányzik a szándékosságon v. gondatlanságon alapuló súlyos beszámíthatóság (vö. 1321.k. 1.§). Ha viszont valakinek módjában áll, hogy gyermekét nem kat. keresztelésre v. nevelésre ne adja át (hanem kat. nevelést adjon neki), akkor büntetendő cselekményt követ el, ha ezt mégis megteszi. Ez pedig azokra a kat-okra is érvényes - sőt egyesek szerint gyakorlatilag főként rájuk vonatkozik -, akik vegyes házasságban élnek. - Természetesen a szülőket felszólítja a jog (798.k.), hogy olyan isk-kra bízzák gyermeküket, melyekben kat. nevelést nyújtanak. Ha erre nincs lehetőség, a szülők kötelesek gondoskodni az isk-n kívüli kat. nevelésről (uo.). A kat. nevelés puszta elhanyagolása, noha erkölcsileg súlyos mulasztás lehet, büntetendő cselekménynek nem minősül. - A ~re a CIC 1917. ezekre a büntetendő cselekményekre még önmagától beálló kiközösítést rendelt (2319.k. 1.§ 3-4). A hatályos Egyh. Törvénykv. kötelező, de meghatározatlan büntetést rendel, mely azonban lehet - és a CIC első helyen ezt említi (!) - cenzúra is (1366.k.). E.P.

Erdő 2003:641.